Ugyan már, felesleges a kritika. A bejegyzés egyszerű önpromó volt, kihasználva a lehetőséget. Tartok tőle, hogy ez egyre jellemzőbb lesz, mert már más blogokon is ez megy.

Így már OK. Ezek valóban fontosak, végiggondoltan kell csinálni őket.
Azért ne mondjunk le valamiről, ami fontos a számunkra, amiben hiszünk, csak azért, mert az Átlag valahogy reagálna rá. Lehet, hogy egyenként nem is úgy reagálnak, mint ahogy feltételezzük. Végülis, ilyen, hogy Átlag a valóságban nem is létezik, csak statisztikailag. Egyének viszont kézzelfoghatóan vannak, és valamilyen hit őket is mozgatja az életben. Ha nem, az már baj. Ott valami lefele halad, elcsúszott, az egyén távol került önmagától. De még ők is visszatalálhatnak ahhoz az önmagukhoz, akik igenis hiszenk valamiben.
Ha jobban megnézzük, tényleg lehet a nagyon is valós, mérhető sikerek mögött egy erős belső hit, sőt, szerintem minden esetben van is.

Elnézést amiért egy kicsit rosszmájú voltam...
A sok sikert komolyan gondoltam.
Balázs előző blogbejegyzésében arról írtam,hogy nekem is volt egykor egy vállalkozásom...most egy kicsit részletezem,hogy mivel is foglalkoztam:
- átlagban 40-50 vállalkozónak pénzügyi, jogi, könyvelőségi szolgáltatásokat végeztem és tanácsadójuk is voltam szinte mindenben...ha testben nem is, de lélekben együtt éltem ügyfeleim vállalkozásával...
Akiknek csak kis céljaik voltak, vagy még azok sem, azok mind előbb vagy utóbb be is csuktak....akiknek hosszútávú víziójuk volt,azok még ma is sikeres vállalkozók, de vannak közöttük, akik átfejlődtek tulajdonosi státuszba...
Nekem is volt egy vízióm,amely egy célba torkolt,amely miután megvalósult, elveszett a vízió is.
Egy vízió hogy megvalósuljon, sok-sok folyamatos akcióra vagy kampányra van szükség, amelyben egy a közös : az alap vízió megvalósítása.
A weboldalak célja legtöbb esetben az, hogy az olvasó rendeljen...úgy ahogyan a kenyérnek is az a funkciója hogy megegyük...de amikor már tíz pékes van a városban és csak nyolcra van fogyasztási igény, és ha én pékműhelyet nyitok....akkor kell,hogy legyen egy olyan vízióm,amelyet ha megvalósítok akkor az első leszek és nem a tizenegyedik.
Lehet,hogy most én voltam szájba rágós...lehet,hogy egyről beszélünk...csak másképpen fejezzük ki magunkat.
Üdvözlettel,

V.László

Kedves István,

nem én értem így, hanem Wolf Gábor, de tény, hogy elfogadtam a véleményét. Ebben a hozzászólásomban is őt idézem, bár saját gondolatokkal is vegyítem.

Ő akkor több helyzetet felsorolt, amikor teljesen felesleges kérdezni, és ezek között volt az is, amit Te is említettél. Vagyis, amikor a kutató már előre tudja a választ.

Ha tudod a választ felesleges piackutatást csinálni, mert az úgyis olyan lesz, hogy "sejteti a választ". Az eredmény: bizonyítja azt, amit már amúgyis tudtál.
Ekkor vagy megveregeted a válad, hogy "Hmm, látjátok én előre meg mondtam, bazi okos csávó vagyok!" vagy azt mondod "A piackutatás semmit sem ér, soha többet nem csinálok." (Ez pedig elég rossz következményekkel járhat.)

Holott csak azt kéne felfogni, hogy lehetett volna jobban is kérdezni.

És, hogy hogyan is lehet jobban kérdezni?

Például (csak egy a sok közül), megkérdezed a vevőt mennyit fizetne a termékért, és az a 3 ember, aki a legközelebb jár az általad is kitalált árhoz, az ingyen megkapja a terméket?

Ki érez elég motivációt a tippelésre?
És hányan voltunk, akik komolyan elgondolkoztunk azon, vajon mennyit ér egy ilyen termék a piacon, ahelyett, hogy odaböktünk volna valmi véletlenszerű számot, hogy mehessek tovább végezni a mindennapi teendőimet.