Pár hete ismét sikerült elmennem egy hétre snowboardozni, és akár hiszi, akár nem, egy óriási sikerpszichológiai tanulsággal tértem haza.

Úgy alakult, hogy én taníthattam meg Schlingloff Sanyit egyik kedvenc sportomra, és közben azt is megértettem, hogy hogyan lehet kiemelkedő eredményeket bármiben elérni gyakorlatilag pillanatok alatt. Hogy pontosan mi történt? Íme először röviden, utána részletesen kielemezve a történteket:

A történtek RÖVIDEN: Sanyinak még a kocsiban odafelé elmondtam, hogy hogyan kell hódeszkázni, majd első nap, kb. három óra próbálgatás és talán egy vagy két esés után úgy ment neki, mint a legtöbb embernek 3-5 nap kő kemény szenvedés után. Hogyan lehetséges ez? Nos nézzük a részleteket!

Miközben múlt hétfői blog-bejegyzésemben egy fontos és sok online marketingest érintő kérdést kívántam kellően artikuláltan megfogalmazni, sikerült felbosszantanom Wolf Gábort - és persze több más olvasómat is.

Mikor pedig Gábor pár nappal ezelőtt megmutatta tegnap nyilvánosságra hozott videójának vázlatát, akkor sikítva vertem a fejemet az asztallapba, ugyanis megértettem, hogy mi zavarta Gábort legjobban a bejegyzésemben (és ugyan a kelleténél tényleg erősebben fogalmaztam a bejegyzésben - ami miatt Gábortól személyesen elnézést is kértem -, de a helyzet az, hogy Gábort egyáltalán nem ez zavarta a legjobban).

Ha alig foglalkozik online marketingjével, egyáltalán nem csoda, ha nem jönnek az eredmények. De mi van akkor, ha időt és energiát nem kímélve mindent megtesz annak érdekében, hogy menjen a szekér, de még így sincsenek eredmények? Vagy vannak ugyan, de valahogy sokkal fárasztóbbnak tűnik a folyamat, mint ahogy a "guruk" tanítása alapján gondolta volna.

Wolf Gábor ma hajnali blogbejegyzésének 4-es pontja többek közt egy olyan jelenséggel foglalkozott, amin magam is sokat gondolkoztam mostanában, és röviden már írtam is róla.

Nem szoktam általános marketing témákat felkarolni - ez Wolf Gábor "dolga", de az elmúlt hetekben több olyan élményem is volt, amelyek azt gondolom, az Ön számára is tanulságosak lehetnek.

Múlt héten Tirolban voltam snowboardozni Schlingloff Sanyival és a fiával (erről még írni fogok, mert óriási online marketing tanulsága volt), és az előző héten a szállásfoglalás közben kaptam rajta magam, hogy totál irracionálisan viselkedek:

Sanyinak már régen megvolt a szállásfoglalása, és ésszerű módon én is ugyanabba a szállodába akartam foglalni. Ez eddig rendben is van. De mit teszek?

Az elmúlt hetekben több bejegyzésem is született a stratégiai partnerségekkel kapcsolatban, és persze volt jó néhány remek hozzászólás is. Voltak viszont olyan hozzászólások is, amelyek azt az érzetet kelthetik a gyanútlan olvasóban, hogy, a jó együttműködés olyan mint a lottó ötös, hogy néhány mázlistának összejön, de a többség nem is számíthat rá.

Mi a csodán múlik, hogy milyen lesz a 2009-es éve?

Nagyon örülök, hogy a tegnapi bejegyzésem ilyen klassz válaszokat szült, és szokásomtól eltérőn nem kommentekben, hanem ebben a következő bejegyzésben fogok reagálni a számomra legérdekesebb felvetésekre.

Röviden: 1.) Én sem buzdítok senkit azonnali házasságra. 2.) Jobb a megkeresett tízmilliók egy része, mint a meg-nem-keresett százezrek egésze.

Egy szédítő go-cart-ozás után együtt kávézgattunk Schlingloff Sanyival és egy régi közös barátunkkal, amikor mostanában már sokadszor merült fel a címben említett téma. Az a téma, amely mindazokat érinti, akiknek egyszerűen nincsen elegendő erőforrásuk online üzletük felfuttatásához.

Pár héttel ezelőtt Söldenben (Tirol, Ausztria) voltam snowboardozni. Az időjárás a többiek szerint borzalmas volt, bár én nagyon élveztem: igazi sportembernek való idő sok és nagyon jó minőségű hóval, nagy széllel, kis köddel, és természetesen kevés emberrel.

Persze volt olyan időszaka is a napnak, amikor tényleg csak a legőrültebbek mentek fel a pályára, amikor akkora volt a szél, hogy a szélsebesség-mérő skálája kiakadt, és nullát mutatott, és amikor akkora volt a köd, hogy a bakancsom orrát sem láttam, nemhogy a deszkámét.